Mondhatnám, hogy "három a kislány", de magamat már nem sorolhatom ebbe a kategóriába. Az oldal főszereplői a két lányom, Dorka, Rita és én leszünk. Persze, közben a fiúk is bemutatkoznak majd :).
Dóra, de inkább Dorka, 10 éves. Örökmozgó, kézilabda-tagozatos, rendkívül fantáziadús nőszemély, akinek legjobb tulajdonsága jószívűsége és megbocsátó-képessége. Szeret mindenféle olyan játékot, ahol kis figurák személyesítik meg a szereplőket, klubokat alapít, táncol és most már olvasni is szokott. Könnyen megsértődik, nagyon érzékeny személyiség. Olyan, mint én voltam gyerekkoromban, képzelt barátokkal, TV függőséggel nagy adag kreativitással. A nagymamám által rám használt "sedre" szó az ő esetében is teljesen megállja a helyét :).
Rita a "bölcs". Mióta komolyabban játszik, azóta vagy szerepjátékokban gondolkodik, vagy feladatokat talál ki. Kedvence volt a boltos és az iskolás játék (ez utóbbi a mai napig). Erősen kamaszodik, így próbálok arra odafigyelni, hogy megmaradjon köztünk a bizalmi viszony és hogy legyen elég bölcsességem az érzelmi kitöréseihez. Kevésbé jószívű, mint Dorka, sokszor mondtam neki, hogy patikamérleget kap szülinapjára, mert ha osztozkodásra került sor, alaposan megvizsgálta(ja), melyik szelet csoki a nagyobb :D. Egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott leányzó...apjára ütött :P.
Rólam csak annyit, hogy az életemben fontos dolgok: Isten, család, gyülekezet, Priszka, Baptista Szeretetszolgálat. Jó esetben ebben a sorrendben :). Botladozva igyekszem a keresztény értékrend mentén élni az életem, több-kevesebb sikerrel és a kegyelem biztos tudatában. Jelenleg pszichiátriai betegek között dolgozom, két évesen bölcsődébe adva kisfiamat, Ivánt. (Jól bírja :)) Kézműveskedem, amiről az említett webáruházban meg is győződhetsz. mindig is alkotó ember voltam, de nagy löketet adott a győri Gyermekek Háza által szervezett kézművesfoglalkozás-vezető tanfolyam is, amit tavaly végeztem el.
Akikkel még találkozhatsz: Sanya, a férjem és Iván, a fiam, akit már említettem is.
...és még néhány gondolat, mi motivált a blog létrehozásában:
Nem tanítanak meg mindent az iskolában (bár némelyiket érinti a tanrend). Soroljam? Istennel való kapcsolat ápolása Főzés Varrás Háztartási praktikák ...stb Ezek mind olyan dolgok, amiket egy szülőnek át kell adnia. Vagy inkább csak ajánlott. De ha mi már szert tettünk egyfajta tudásra, akkor miért ne tanítanánk meg a gyerekeinknek? A lehetőségek és tanulnivalók tárháza végtelen, csak rajtunk múlik, mi valósul meg belőle. Tudom, hogy ez általában egy természetes folyamat volt, a lány elleste az anyától, nagymamától a furfangokat, sőt, mivel rendszeresen bevonták a munkába, nem is nagyon volt más választása. Ma már a "te csak tanulj, az a dolgod" felfogás miatt nem olyan magától értetődő dolgok ezek. Az is közrejátszik, hogy mindig sietünk, reggel vagy este dobjuk össze az ebédet, a ruhajavítás már kiment a divatból, a leszakadt gomb meg csak úgy suttyomban kerül vissza a helyére. Lehet, és szerintem ajánlott is, rendszeresen, szervezetten foglalkozni a gyerekeinkkel ilyen téren. Már az együtt töltött idő, az egymásra figyelés miatt megéri! Elsősorban magamat szeretném kontrollálni ezzel a bloggal, de őszintén remélem, hogy más is talál benne hasznos dolgokat!
