Beszélgessünk

Szeretek leülni a lányokkal beszélgetni. Sajnos kevés idő jut erre a luxusra, de nagyon maradandó tud lenni.

Jó, ha a gyerekek nem szem és fültanúi bizonyos dolgoknak. Ha a koruknak, érettségüknek megfelelően beszélgetünk előttük/velük, akkor minden OK, de ez nem mindig alakul így. Vagyunk olyan önzők, hogy ha nincs módunk elvonulni, akkor bizony hallanak olyan témáról is, ami utólagosan magyarázatra szorul. Ilyen pl. egy gyülekezeti vagy családi konfliktus megvitatása. 

Nemrég látogatóink voltak, akikkel egy meglehetősen kényes szituról mondtuk el pro és kontra a véleményünket, filozofáltunk, próbáltunk zöld ágra vergődni. Mondanom sem kell, sok értelme nem volt. Ezerszer is gondoljuk meg, ha másokról beszélgetünk Van-e bármiféle haszna ebből az illetőnek, megoldódik-e ettől a probléma? 

Ez esetben "sikerült" a gyerekeknek is olyan dolgokat megtudni, amit lehet hogy nem kellett volna.

Mi ilyenkor a megoldás?

Egy biztos: nem a hallgatás!

Kell egy kis nyugalom, lehetőleg a kisebb tesótól külön. Ne szóljon TV, ne fejtsünk rejtvényt, figyeljünk egymásra (ez mondjuk minden beszélgetésre érvényes:)). 

Nem árt, ha tapogatózunk egy kicsit, mit szűrtek le az elmondottakból. Jó, ha nincsenek tabu-témák, őszinték tudunk lenni.

Ha valakit negatív színben tüntettünk fel a beszélgetés során, mondjuk el, hogy ezt nem így akartuk, bánjuk és igyekszünk szeretettel és megértéssel beszélni róla.

Ha szükséges, mondjuk el a sztorit, figyelembe véve azt, hogy egyáltalán mennyire zaklatta fel őket a dolog, mit szeretnének tudni.

Jó együtt imádkozni egy ilyen beszélgetés után.

A konkrét szituban már egy nagyon bonyolult esetet kellett volna tisztázni, "mindenki hibázott, mindenki ártatlan" eset. Miközben beszélgettünk, bejött Iván a gyöngyfűző készletével, ami jó nagy gyöngyökből és vastag zsinórból áll. Eszembe jutott erről egy párhuzam, amit rögtön megosztottam a lányokkal:

Ha elkövetünk EGY hibát, az EGY gubanc. EGY csomó a zsinóron. Lehet ez nagy hiba, lehet kicsi, de mivel EGY, még könnyű rendezni. A többnyire két ember között lévő konfliktust el kell simítani, amilyen hamar csak lehet.

Ez azért elég világos, de nem mindig működik.

Aztán: képzeljük el, ahogy varrósdobozban levő cérnák összegubancolódnak. SOK kicsi csomó. Hosszú idő kell hozzá, míg az össze-vissza rakott orsókról letekeredik a cérna. A SOK kis, idejében nem rendezett, hiba, sértődés, sértés a végén már egy teljesen kibogozhatatlan csomó lesz. Ilyenkor egy háziasszony mit csinál? Én tutira nem állok neki szétszedegetni a szálakat. Valószínű, letépem az orsókat a csomóról és rendet rakok a dobozban. Azaz: tiszta lappal kezdek. 

Sajnos, nem egyszer jutunk el életünk során oda, hogy egy kapcsolatot már nincs energiánk helyrehozni. Inkább eltépjük a szálat, mert lehetetlen felgöngyölíteni a múltat.

Isten ebben is segítségünkre tud lenni, feladatunk, hogy azt a kegyelmet, amit ő gyakorol felénk, mi is megéljük másokkal kapcsolatban. Azonban a dolog csak akkor tud helyreállni, ha mindkét fél képes a megbocsátásra. Ha ez nem megy, tudni kell elengednünk egymást. Szerintem.

Végül álljon itt a Bibliából egy jó példa a másokról való értekezésről :):

"Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki elárul téged?" Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: "Uram, hát vele mi lesz?" Jézus pedig így szólt hozzá: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!" (János 21)

Pétert elég rövid úton leállította Jézus.