2011. december 22., csütörtök

A nélkülözhetetlen puszi

Régóta nincs Karácsony mézespuszedli nélkül. A recept egy retro gyerekszakácskönyvből származik, ami nekem "eredetiben" nem tetszett. Olyan pufi lett, hogy nagyon vékonyra kellett nyújtani ahhoz, hogy megtartsa eredeti formáját.
Az alaprecept:

1 kg liszt
1/4 kg porcukor
Hagyományosan, cukros bevonattal
2 egész tojás
1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál őrölt fahéj
1/4 kg langyosított méz
2 dkg szalakáli
1 dkg szódabikarbóna
5 dkg margarin
2,5 dl tej
6 evőkanál baracklekvár

Az összetevőket tálba rakjuk, kivéve a szódabikarbónát, a szalakálit, és a tejet! A lisztből most még 80 dkg-ot kell felhasználni! A tejet fellangyosítjuk, és elfelezzük két edénybe. Az egyik felébe belekeverjük a szalakálit, a másikba a szódabikarbónát. Ha felfut, akkor ez is mehet bele a tálba a többi hozzávalóhoz! Jól elkeverjük a masszát, hogy ne maradjon benne csomó! A végén lisztet szórunk a tetejére, és lefedve 1 napig, hűvös helyen állni hagyjuk! Másnap a masszát lisztezett deszkára borítjuk, és a maradék 20 dkg lisztel jól eldolgozzuk (én szoktam még bele tenni, mert így túl ragacsos). Ezután sodrófával kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd köröket (vagy különböző figurákat) szaggatunk. Zsírozott, lisztezett tepsibe rakjuk (egymástól távol, mert megnőnek), a tetejüket tojássárgával megkenhetjük. Előmelegített sütőben készre sütjük.
Aztán jöhet a kreativitás. Csokiba mártva, fél dióval díszítve; hagyományosan, tojásfehérjés porcukorba forgatva; szórócukorral....lehet bonyolítani. Mi most a csoki-tört dió variációt próbáltuk ki :).

Nagyon-nagyon finom, sokáig eláll, tipikusan az ünnepekre való süti.
Tavaly megpróbáltam házikót készíteni ebből a lányokkal...borzasztóra sikeredett :D.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése