Lányaim táborban voltak. Szuperhős táborban. A lényeg az volt: rendelkezhetsz bármilyen képességekkel, tárgyakkal, azok nem érnek semmit, ha nem vagy benn az Élet könyvében.
Mindig van bennem félsz, ha elengedem őket egy hétre, vajon hogy fogják megoldani a konfliktusaikat, hogy érzik magukat, mi történik velük, stb. Aztán persze ott a mobil, aminek ilyenkor tapasztalhatom áldásos hatását, értesülhetek minden részletről (ha nem felejtenek el felhívni :)). Ehhez képest Anyunak még nehezebb lehetett, a táborból hazaküldött képeslap később ért haza, mint én...
Ezt a hetet megúsztuk egy bogárcsípéssel, amitől lesántult Rita és bevörösödött a bokája. Mire hazaért, már egész jól nézett ki és, hála Istennek, nem szenvedett vele 7 napon át! Ezzel a negatív élményeken túl is vagyunk!
Pozitív: az összes program, a kaja, a dicsőítés...minden. Ráadásul a tábort záró evangelizációs alkalmon Rita úgy döntött, szeretne Jézus útján járni. Ennek a részleteit nem írnám le, talán majd egyszer ő :). Számomra most a lényeg, hogy a győri csapat kísérője egyből informált a történésről és én, amellet, hogy totál meghatódtam, kértem volna a használati utasítást: mit kezdjen az ember, ha a gyereke átesik a megtérésen. Hát, ilyet nem nyomott senki a kezembe.
Most légy okos, Domonkos!
Hazaérkezésük után kíváncsian figyeltem a lányokat. Változtak? Mire lenne igényük? Tolakodjak vagy legyek türelmes?
(...jönnek az emlékek: szinte az összes keresztény tábor és konferencia után úgy értem haza, hogy elmondtam a megtérők imáját. Egy darabig tartottam is magam az elvekhez, de utógondozás hiányában sorra elfogyott az erő és elszállt a lelkesedés. Nem akarok szkeptikus lenni emiatt!!!)
Mivel a blog próbál gyakorlatias maradni, nem szeretnék tovább ezen elmélkedni. Pedig lehetne.
Arra jutottam: felfüggesztjük a "Nők a Bibliában" sorozatot, Rebekánál úgyis megrekedtünk. Helyette végigjárjuk Jézus útját, kiválasztjuk az egyik evangéliumot és megnézzük, mire vállalkozik az, aki Őt akarja követni. Ezt megbeszéltem a lelkipásztorunkkal is, támogatja az ötletet és ő is gondolkodik, mi lesz gyülekezeti szinten a táborban megtért gyerekcsapattal :). Van miért, kikért imádkozni!
Hogy Dorka se maradjon ki: ő is döntött Jézus mellett, de nem szeretne még bemerítkezni. Felemás érzése van, nem biztos még annyira a dolgában. Ennek ellenére (vagy pont azért), rá is oda kell figyelnem most, ne érezze magát ettől kevesebbnek.
Veled örülök! Nagyon! :) Értem a problémát, a felelősségedet. Én is ismerem a lelkesedésből való megtérést. Ideális helyzetben a család, a gyülekezeti közösség, a hasonló korúakkal való kapcsolat tudja tartóssá tenni az odaszánást - szerintem. Nekem jó volt a támogató családi háttér, de sajnos nem volt a gyülekezetünkben ificsoport. Ennek hiányában számomra a szolgálat segített sokat. Lehet, hogy könnyű dolgom volt zenészként,és persze úgy, hogy 13 évesen azt az igét kaptam, hogy "az Úrnak szolgáljatok". De azt gondolom, hogy másban is meg lehet találni ugyanezt.
VálaszTörlésIsten áldja, vezesse és tartsa meg Ritát és Dorkát, és persze az egész családot! :)
Kedves Léda!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy leírtad ezeket, igazán bátorító! Annak idején sajnos nekem sem volt kortársam a gyülekezetben, nem igazán volt jó ifjúsági közösség.
A lányok esetében más a helyzet, hála Istennek, azóta növekedett a gyülekezet :).