A történet arról szól, hogy szerez feleséget Ábrahám Izsáknak. Talán ezt hallgatták eddig legnagyobb érdeklődéssel a csajok, lehet, hogy annyira nem elcsépelt. Így aztán most működött az "ülünk, felolvasunk, beszélgetünk felállás", hiszen volt újdonság.
Tényleg érdekes belegondolni, vajon mit szólnánk, ha megjelenne egy idős ember, hogy a gazdája fiának feleség kellene. Ráadásul ő imádkozott,hogy az Úr adjon egy olyan jelet, hogy a lány talpig rózsaszín ruhában legyen (Rita volt az :D).
Megbíznánk a szavában? Hinnénk annyira neki...vagy Istennek?
Ha őszinte akarok lenni, én még egy közeli rokonomat is kétkedéssel fogadnám, ha előállna egy ilyen sztorival, nem egy rég nem látott családtagom küldöttjét!
Persze, régen másként működtek a dolgok, számon tartották a nemzetség tagjait, Istenhez közelebbi életet éltek...és vásárolták a feleséget.
Szeretném jelezni, hogy Rebeka többek között orrbavalót kapott ajándékba!!! (minden piercing ellenzőnek :P)
Mit tanulhatunk Rebekától ebből a történetből?
Már megint az a "fránya" engedelmesség. Rebeka ment. Látta, hallotta a szolgát, hitt neki és hitt az Úrban. Hiába próbálták még egy kicsit marasztalni a testvérei és az édesanyja, ő eltökélt volt. Csak a dajkáját vihette magával, mégis már másnap elindult a leendő férjéhez. Azonnal cselekedett.
..és tanúja lehettünk annak, hogy amit Isten eltervez, az JÓ, nagyon jó. Az ifjú pár mindkét tagja elégedett volt, és Izsák sem volt már olyan szomorú, hogy Sára meghalt.
Milyen lehetett az ifiasszony, ha a minden bizonnyal anyjával nagyon szoros kapcsolatban levő fiúnak vigasztalást tudott nyújtani?...
Hogy az érdekes történetet érdekes foglalkozás zárja, hát persze, hogy karperecet készítettünk zsugorfóliából.
Íme:
Ami még innét lemaradt: a derék asszonyos sorozat következő kártyája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése